II. félév – indusztriál pop-art fiókmunkák

A múlthéten lezajlottak a második féléves vizsgák, vagyis a félévben készült projektek bemutatása. Körülbelül 2 hete azt mondtam volna, hogy nagyon meg vagyok elégedve a saját munkámmal. Most kritikusabb vagyok magamhoz. Talán kicsit elmentem egy pop-art stílus felé és olyan munkát adtam ki a kezemből, ami igen megvalósítható, igen nagyot üt egy bizonyos rétegnek, de az a réteg nem a márkához illik.

Ennek a félévnek a projektfeladata összetett volt. Kaptunk egy magyar márkanevet (nem lehetett választani, ez a tiéd dolgozz vele) és köré kellett egy showroom-ot tervezni szabadon választott stílusban és montázsokat, plakátot, tervezni. Én egy táskamárkát kaptam (sajnos direkt nem írom ki a márkanevet) amivel nem nagyon azonosultam. Viszont mivel nagyon letisztult és (számomra) egyszerű formákkal dolgozik a tervező, ezért én inkább elmentem egy őrültebb vonalra. A montázsaimban nőies férfiakat használtam, a plakátot arra a bizonyos sárgára terveztem meg, a kirakatba egy vízszintesen belógó felöltöztetett kőszobrot lógattam be… és büszke voltam ezekre a munkákra. De aztán kiderült, hogy a tervező hölgy szimpátiáját nem nyertem le, így sajnos nem oszthatom meg ebben a félévben teljesített projektmunkámat. Ugye adott egy márka egy logóval, ami köré dolgoznunk kellett. Nem érzem azt, hogy rosszabb lenne a munkám a többiekétől. Viszont tény, hogy más. És az is, hogy az a hír, amit kaptam kicsit letörte a szarvamat. Ezért is kellett pár nap, hogy ezt az összefoglalót megírjam. Aztán jött az a bizonyos szikra: nem azon kell rágódnom, hogy miért is vetette le velem a munkáimat a közösségi oldalakról a hölgy, hanem azon, hogy csinálnám meg újra ezt az egészet úgy, ahogy neki tetszene. Mint a kockánál. Viszont arra az elhatározásra jutottam a hétvégén, hogy nem fogom újra csinálni. Végül is nem volt koncepció, hogy kövessük a tervezők vonalát. Annyi volt a „szabály” hogy a logóhoz nem nyúlunk. Ezt pedig teljesítettem!

Amit tanulni lehetett ebből a félévből pluszban talán az, hogy diákként nem szabad naivnak lenni. Mindent meg kell kérdezni, mit használhatsz fel és mit nem. Illetve kicsit ki kell harcolni, hogy olyan ember márkájával dolgozhass együtt, aki tényleg adja a nevét, hogy ez ne csak egy fiókba dobott munka legyen. Ha elkezdődik az a nagybetűs akkor tudd mutogatni: igen én már ilyeneket is csináltam. Persze nem kidobott idő volt ez a félév mert a feladatok nagyrészét imádtam csinálni. És a logók kikukázása után használhatóak lesznek a munkáim 45%-a a nagyvilág előtt is 😀 (sunyiban pedig a többi). Így most a blogba beszúrt képek elmaradnak. A mostani félévben viszont egy hozzám közel álló személynek tervezhetek arculatot: magamnak! Ilyen az, amikor összeköthetem a kellemest a hasznossal. 🙂

Post a Comment